"Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen,
Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem,
Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen,
Úgy engedj el, hited ne lássam térden,
s mindig a hősöm leszel... "
Volt, lobogó lelkünkről szólt,
miért ne élhetnénk túl? Ártatlanul..
Nyílt a perzselő egek alá,
senki sem vigyázott rá,
vágyak szavai hívtak,
nem tudom még, hová..
Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen,
Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem,
Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen,
Úgy engedj el, hited ne lássam térden,
s mindig a hősöm leszel...
Volt, hogy a jóslat már nem rólunk szólt,
és a kitárult kapukon át,
félve, remegve léptem, s nem gondoltam rád.
De várj, ne itt és ne ítélj el,
ne is említsd az álmodozást,
hogyha hallom a hangot, hogy érezhetnék mást?
Úgy váljunk el, mint álmoktól reggel,
Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el,
Úgy múljon el, hogy ne űzzön emlék, mit megmérgezel,
Csend válaszol és a haragod ebben, ebben a csendben szól..
S ha érted majd a szenvedély erejét,
és hogy hová hív az a rémisztő gyönyörűség,
hol a fényben érsz vagy elégsz,
vagy megbocsátasz a bűneimért, talán..
Így válunk el, bár lehetett volna valahogy jobban,
Így válunk el, mert szavakban nincs, mi a lelkemben van,
Így válunk el, s ha így történt így van jól,
Így válunk el, de nézz vissza néha, értsd meg, hogy csak rólunk szólt..
Idézet :)
Amanda
2011.06.25. 19:13
"Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz."
Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne... a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, feladhatták volna, választhatták volna a könnyebb utat, de nem tették. Továbbmentek, pedig néha a pokolba kivánták az egészet, nem adták fel akkor sem amikor már reményük sem volt a sikerre, ha el is buktak, újból és újból feltápászkodtak a földről, mert volt kibe kapaszkodniuk és volt miben hinniük. Akad még jó ebben a világban, lehet, hogy nem a szerelem az és biztos, hogy nem a pénz amiért érdemes küzdeni. De egy biztos ha van egy igazi barátod, már nem vagy egyedűl, már megéri küzdened, már megéri élned...
"Valaki nem ír, pedig úgy várom... Valaki nem szeret,pedig úgy imádom.. Valaki csak gyötör, de én mégis Szeretem.."
Becsületes, jó ember vagy? Erre alapozod az önbizalmadat? Mindenki szeret? Engem is szerettek... Azt hiszed, kevesebbet szenvedsz majd, mert szereted, ami jó, ami igaz?
"Egy döntés, mely mindent megváltoztat,
Egy döntés, ami fájdalommal jár.
Egy döntés, amit én nem tudtam volna meghozni.
Köszönöm, hogy helyettem meghoztad."
Idézetek 52.
Amanda
2011.02.05. 13:32
Néha úgy érzem magam, mint egy királylány aki bezáratta magát a toronyba és várja, hogy a herceg felmásszon a haján és megmentse, csak az a baj hogy levágattam a hajam.
Csak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük.
Nem az a fájdalom sírni, zokogni hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős de a szive megszakad ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad.
Én is hibáztam, de soha nem követtem el azt a hibát, hogy azt állítottam, hogy nem hibáztam.
Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.
Mikor egyedül vagyok, azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon, Azt mondanád; vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz és én annyira bolondnak érzem magam...
Miért nem lehetek az a lány, akiről a barátaiddal beszélsz?
Az egyetlen, aki mosolyt fest az arcodra, az egyetlen, akivel lenni akarsz.
Miért nem lehetek én az a lány?
Az igazi ok az, hogy azért vagytok túl rajtad, mert most látom csak hogy ki is vagy valójában.
A lányok olyanok, mint az almák a fán. A legjobb csajok a fa tetején vannak. A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek h közben leesnének, & megsebeznék magukat. Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni. A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz, hogy felmásszon a fa tetejére érte.
Az ember 100 dolgot akar; 89 és felet megkap.9-et megszerez. Felet befejez.. és abba az egybe hal bele, ami nem lehet az övé!
Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban? Vagy végül fölébred, kiköpi az almát, elmegy az orvoshoz, meggyógyíttatja magát, aztán szül egy gyereket a helyi spermabank segítségével? Akaratom ellenére mindig az jut eszembe, hogy minden magabiztos, ambiciózus szingli nő bensőjében egy törékeny, finom hercegnőcske bújik meg, akit meg kell menteni.
/Szex és New York/
Én várok. Rád. Sokat. Mindennap. De ez nem elég. Ha nem jössz, elhagylak. Sírva. De megteszem. Hiányozni fogsz. De megteszem. És másra fogok várni. Akire talán várnom sem kell majd. Lehet, hogy jobb lesz. Lehet.
Néha agyon nevetjük magunkat semmiségeken, egyszerűen jól érezzük magunkat együtt. Mindenki ismeri ezt abból az időből, amikor beleszeret valakibe és akkor az olyan, hogy még a legkisebb dolgok is viccesek tudnak lenni.
Idézet 51
Janka
2011.01.17. 23:42
"Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz. Még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott."(Richard Bach)
"Csak akkor beszélj, amikor kell, s felét mondd csak annak, amit gondolsz, csakis azt írd le amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz. Sose feledd, hogy a többiek számítanak majd rád, s hogy te ne számíts rájuk. Ne becsüld a pénzt se többre, se kevesebbre annál, amennyit ér. A pénz jó szolga, de rossz úr!" (Dumas)
"A türelem fejlesztéséhez kell valaki, aki szándékosan idegesít bennünket. Az ilyen ember ad jó lehetõséget a türelem valódi gyakorlására. Úgy teszi próbára belsõ erõnket, szilárdságunkat, ahogy még a guruk se tudják. A türelem gyakorlása megvéd bennünket a sértések fájdalmától."
(Tendzin Gjaco)
"Sose fojts vissza, ne hallgass el magad elõtt semmit, ami a saját gondolatod ellenében gondolható."
(Nietzsche)
"Ha van benned akaraterõ, tevékenységed legyen szeretetteljes. Ha gyönge vagy, s nincs benned tetterõ, legyen gyöngeséged szeretetteljes."
(Lev Tolsztoj)
"Minden bölcsesség meg van írva abban a hatalmas könyvben, amely állandóan nyitva áll szemünk elõtt - a Világegyetemre gondolok. De csak akkor érthetjük meg, ha megértjük a nyelvet, amelyen gondolatai eljutnak hozzánk, s ha betûit - amelyek vérrel íródtak - mélyen bevéssük a szívünkbe. Ez a könyv a lélek és a szellem könyve."
(Galilei)
"Legyőzni önmagunkat, barátom, minden győzelem között az első és legszebb, viszont gyengének bizonyulni önmagunkkal szemben minden vereség között a legrútabb és leghitványabb. Ez pedig arra vall, hogy mindnyájunkban háború folyik önmagunk ellen."
(Platón)
"Az idö sohasem vár, szigorúan halad tovább. De nemcsak az idö halad, vele együtt az életünk is telik, ugyanazon a pályán. Ha valamit elrontottunk, nem fordulhatunk vissza, hogy újra próbálkozzunk vele. Az idö nem ismeri a második esély fogalmát."
(XIV. Dalai Láma)
Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más seobaglyak vagyunk. Bárki, aki valaha is segített nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi gondolatainknak, karakterünknek és sikereinknek is.
(Nero)
50.
Amanda
2010.12.23. 21:24
Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.
Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.
Talán ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van.
- De Kapitány! Karácsonykor senki ne legyen szomorú!
- Ez így van, közlegény! Éppen ezért: mosolyog és vidám! Méghozzá azonnal!
A karácsonyi csoda a szívedben lakik.
A csomagolópapír ropogásától karácsonyi hangulat kerített hatalmába. Szinte éreztem a fenyőfa jellegzetes, szúrós illatát.
Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.
Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot.
Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
Szelek szárnyán, fenyőágon
megérkezett a karácsony.
Fogadjuk meleg szobával,
friss sültekből vacsorával,
ünnepeljük, marasztaljuk,
énekszóval magasztaljuk.
Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme.
Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.
Karácsony este van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüst dióval.
Te itt állsz álmaim között
díszítve aranyozott útravalóval.
49.
Amanda
2010.12.13. 17:27
Miért nem fordítjuk ezt az időt a művészetekre: festésre, szobrászatra, pasztellra, olajra? A szavak és a számok fontosabbak lennének, mint a képek? Ki határozta ezt el? Képes arra az algebra, hogy könnyekre fakasszon benneteket?
Jobb semmit sem mondani. Kuss, szorítsd össze a szád! Mindaz a szarság, amit a tévében hallani a kommunikációról meg az érzelmek kifejezéséről, hazugság. Senki nem kíváncsi igazán arra, amit mondani akarsz.
Ezzel a népszerűséggel örülhetek, ha a saját temetésemre kapok meghívást.
A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csoki torta cukor nélkül. Nem ér semmit.
Csak aludni akarok. Hátha akkor eltűnnek az emlékek... De tudom, hogy nem fognak. Csak egy agysebész tudná kivágni belőlem őket.
Előfordul, hogy ha valaki szomorú, zokon veszi, ha az okát firtatják; néha kéretlenül is megadják a választ, s végül órák hosszat sorolják az okokat.
Van úgy, hogy néha meg kell tennünk bizonyos dolgokat, mert nincs más választásunk.
Egy karnyújtásnyira volt tőlem a tökéletes szerelem lehetősége, és én elpasszoltam. ELPASSZOLTAM! Annak köszönhetően, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem láttam. Mégsem láttam a világon semmit.
Hatalmas különbség van aközött, hogy hallasz valamit, meg hogy figyelsz rá, legalább akkora, mint aközött, hogy látsz valamit vagy tudsz dolgokat.
Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt.
Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni.
Az igazi szerelem megengedi, hogy mindkét fél a saját útját járja – mert tudja, hogy ez soha nem szakítja el őket egymástól.
Úgy kezeltem minden percet, amit a családdal és a barátaimmal töltöttem, mintha különleges jelentőségű volna. Úgy figyeltem az arcukat és a hangjukat, hogy soha ne felejtsem el. Tudtam, hogy soha többé nem látom viszont őket, és majd megszakadt a szívem, de így kellett lennie.
Ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét... De nem tudom. A múlt már mögöttem van. Most az volna a legjobb, ha többé nem gondolnék arra, ami volt. Ideje elfeledni a múltat és a jelenbe meg a jövőbe nézni.
Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.
Nem tudok mást mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani, hogy jól döntöttél! Szeretlek, Gabby! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is, amilyennek a közös jövőt látom veled.
Egyszerűen nem akarok itt lenni. Nem akarlak hazakísérni. Nem akarom, hogy a barátaim rólam beszéljenek, és nem akarom veled tölteni az időm. Úgy teszel, mintha barátok volnánk, de nem vagyunk azok. Nem vagyunk semmik. Azt akarom, hogy az egésznek legyen már vége, és visszatérhessek a megszokott életemhez.
Nem eresztett el ilyen könnyen. Nem bizony. Azon a pontomon talált el, ahol a legjobban fájt: a jó öreg egómon.
Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném.
48.
Amanda
2010.11.19. 13:33
...Ne menj még el, ne menj csak ölelj. Még nem búcsúztál el még nem készültem fel. Még nem tudom mi vár hova sodor a sors, de hogyha mennem kell vigyázz rám ...
Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha a szemed csak azt a részt látta bennem, és a jóban mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél. Álmoddal mértél, én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engem csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm.
Elkerülhetetlen volt. Olyan érzés volt, mint amikor állsz a felhőszakadásban esernyő és esőkabát nélkül. Egy ideig harcolsz ellene, hogy átázz utána meg csak egyszerűen átadod magad a zuhénak és rádöbbensz, hogy egész kellemes érzés. Elmerengsz, hogy miért küzdünk azok ellen a dolgok ellen, amik ellen küzdünk, amikor hogyha átadod magad nekik, kiderül, hogy nem is olyan rosszak.
Gyerek vagy, s mint olyan kiszámíthatatlan.
Én csak azt tudom, ha közben más embernek mutattad magad, könnyen azzá válhatsz.
Mert nincs annál rosszabb, mint mikor egyedül vagy, mindegy hány ember van körülötted…
Ha mindenki elhagyott, és senki sem szeret már, gyere el hozzám és én szépen a füledbe súgom: NEKEM SEM KELLESZ MÁR!
47.
Amanda
2010.11.19. 13:29
A szerelem egy félreértés két hülye között.
Te voltál a kedvenc tévedésem.
Tapsoltam, amikor a józan ész elvesztette a csatát, és nem maradt más választásom mint, hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok.
Félek tőled, bár nem tudom miért, égek tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak bár nincs rá okom!
Te lennél az utolsó ember a Földön, akinek a szívét össze tudnám törni…
Ha szeretnél, nem fájna semmi sem többé!
Az életben nincsenek barátok, és nincs szerelem sem. Ha felnőttél, rá fogsz jönni, hogy az életben csak két fontos dolog van, amire figyelned kell: hogy szeresd a családodat és Istent, még akkor is, ha nem mindig adják meg, amire szükséged van, mert ők azok, akik boldoggá tudnak tenni.
46.
Amanda
2010.10.06. 14:37
Miért nem fordítjuk ezt az időt a művészetekre: festésre, szobrászatra, pasztellra, olajra? A szavak és a számok fontosabbak lennének, mint a képek? Ki határozta ezt el? Képes arra az algebra, hogy könnyekre fakasszon benneteket?
Jobb semmit sem mondani. Kuss, szorítsd össze a szád! Mindaz a szarság, amit a tévében hallani a kommunikációról meg az érzelmek kifejezéséről, hazugság. Senki nem kíváncsi igazán arra, amit mondani akarsz.
Ezzel a népszerűséggel örülhetek, ha a saját temetésemre kapok meghívást.
A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csoki torta cukor nélkül. Nem ér semmit.
Csak aludni akarok. Hátha akkor eltűnnek az emlékek... De tudom, hogy nem fognak. Csak egy agysebész tudná kivágni belőlem őket.
Előfordul, hogy ha valaki szomorú, zokon veszi, ha az okát firtatják; néha kéretlenül is megadják a választ, s végül órák hosszat sorolják az okokat.
Van úgy, hogy néha meg kell tennünk bizonyos dolgokat, mert nincs más választásunk.
Egy karnyújtásnyira volt tőlem a tökéletes szerelem lehetősége, és én elpasszoltam. ELPASSZOLTAM! Annak köszönhetően, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem láttam. Mégsem láttam a világon semmit.
Hatalmas különbség van aközött, hogy hallasz valamit, meg hogy figyelsz rá, legalább akkora, mint aközött, hogy látsz valamit vagy tudsz dolgokat.
Sosem tudtál elég nagy lenni, ha képes voltál feladni az álmodat egy idegen véleménye miatt.
Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni.
Az igazi szerelem megengedi, hogy mindkét fél a saját útját járja – mert tudja, hogy ez soha nem szakítja el őket egymástól.
Úgy kezeltem minden percet, amit a családdal és a barátaimmal töltöttem, mintha különleges jelentőségű volna. Úgy figyeltem az arcukat és a hangjukat, hogy soha ne felejtsem el. Tudtam, hogy soha többé nem látom viszont őket, és majd megszakadt a szívem, de így kellett lennie.
Ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét... De nem tudom. A múlt már mögöttem van. Most az volna a legjobb, ha többé nem gondolnék arra, ami volt. Ideje elfeledni a múltat és a jelenbe meg a jövőbe nézni.
Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.
Nem tudok mást mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani, hogy jól döntöttél! Szeretlek, Gabby! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is, amilyennek a közös jövőt látom veled.
Egyszerűen nem akarok itt lenni. Nem akarlak hazakísérni. Nem akarom, hogy a barátaim rólam beszéljenek, és nem akarom veled tölteni az időm. Úgy teszel, mintha barátok volnánk, de nem vagyunk azok. Nem vagyunk semmik. Azt akarom, hogy az egésznek legyen már vége, és visszatérhessek a megszokott életemhez.
Nem eresztett el ilyen könnyen. Nem bizony. Azon a pontomon talált el, ahol a legjobban fájt: a jó öreg egómon.
Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném.
45
Nisza
2010.09.16. 17:23
Az embert nem a fájdalom öli meg hanem a remény amiben csalódott.. ~
Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.. ~ Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe. ~ Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle. ~ Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok védekezni ellene. Ha rád nézek, ugyanazt érzem, mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged vágylak. ~ Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik. ~ Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá, hogy az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben.. ~ Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy. ~ Valaha, ha titkon elmosolyodtam, az miattad volt, most pedig a könnyeimnek vagy nyilvánvalóan te az oka ~ A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta.. ~ Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi.. ~ Barátnak lenni nem azt jelenti, hogy megállítjuk egymást, mikor hibát követnénk el - barátság az, hogy egymás mellett állunk, miután elkövettük a hibát ~ Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged.. ~ Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni. ~ Az álmok nem azok, amiket akkor látsz, amikor alszol. Az álmok azok, amik nem hagynak aludni! ~ Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam. ~ A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel. ~ Végszóként csak elmondom, hogy mindent tisztán lássál.Nem lesz boldog ember, ki mindig a múltban vájkál.. ~ A szép rögtön kell, az igazira alszunk egyet. Szívünk lebeszélhető, de rá sosem. Testet lehet venni, lelket csak eladni. Van akit gyűlölsz, mert szeretni is tudnád. Az igazit elhagyjuk a többiért a többit az igazi miatt. A biztos megöl de túléled, a kétely éltet de belehalsz. ~ Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között, És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal, És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó, És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével, És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel a lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked. És
AJÁNLOM AZ OLDALT
